Kasza Béla: Tizenhat év
/ Boglárka /
Nem ér a nevem! Még sincs kegyelem,
ezt mondja a mindennapos fáma.
Az eszetlen idő biztosan halad,
mint vulkán oldalán lefolyó láva.
Fel sem ocsúdtam, nem voltam sehol,
s elrohant másfél évtized valahol.
Illúzió vagyok, csupán csak érzés,
nincsenek válaszok, bár itt egy kérdés.
Hová lettek az egykori vágyak,
az édes-veretes, fényes álmok?
Tegnap volt sírós, aprócska baba,
ma már tizenhat éves a lányom.
