Kasza Béla: Több lesz a csillag
Hajtincs kóborol
homlokomon bután,
árva lett az én fejem
jó ötven év után.
Könnyeim hullanak,
sírásom patak,
anyám szíve megállt,
az enyém megszakad.
A könnyekben Isten,
a könnyekben ölelés,
könnyeimben anyám
nekem adta mindenét.
Játékot, mondókát,
magát az életet,
sötétség öleli,
de lát majd fényeket.
Harangszó, fenyőgally,
feliratos szalag,
ő már gyermekként
a fény felé szalad.
Szőke haja lobog,
szeme ragyog kéken,
több lesz a csillag
az alkonyi égen.
