Kasza Béla: Tóparti vágy
A kódorgó fehér felhőket bámulom,
ahogy úsznak a kéklő égen.
Régen is szívesen időzött szemem
a fenti világ fodros habjain.
Tarka ing van rajtam és ilyen
a virágos, tágas rét sóhaja,
haja most a susogó nádaknak
kócos és bugásan barna.
Hajtja a szél a víztükri világ
enyhe hullámait,
álmait hinti széjjel
a szépséges tókörnyéken.
Remélem a békét és a szerelmet
a világnak meg magamnak,
Istennek pedig, szintén szívből,
hogy jöjjön el az ő országa.
