Kasza Béla: Tücsökszóra
Csillag csókja hullt,
elindultam haza,
hegedűszót tücskölt
a fáradt éjszaka.
Hallgatták sötét fák,
hallgatta mély árok,
útszélen hevertek
elfeledett álmok.
Az eget bámulta
a meztelen nyár,
elszántan ciripelt
a muzsikagyár,
lelassult szép szívem,
még most is álmodott,
még most is álmodott,
miközben a végzet
ott ólálkodott.
Csak mentem némán,
nem fáztam, nem féltem.
Átölelt a halál.
Szelíden, gyengéden.
