Kasza Béla: Tündérflamingó
Az evezőt lassan mártogatva úszom
az árral, lefelé a folyón. Szemem
a kíváncsi vándor, a partot kísérő
zöldellő fákon. A lombok közt
s az égen madarak szólnak,
csobban a víz, csurran a csónak.
A hullámok közül egy csuka most kicsap,
spriccel a sok kishal, de ni csak!
A kanyar után, a parti homokon
át, miképp a könnyű tavasz,
beszalad a vízbe egy légies alak.
Közelebb evezve látom:
mint elképzelt édes álom,
mint friss, rózsaszín hajnal,
anyaszült meztelen, akár
a tiszta dallam, combig
gázolva a folyóban áll egy
fiatal, karcsú, gyönyörű lány.
Majd hirtelen ötlettel paskolja
a vizet, s ahogyan mozdul,
dobbantja a szívet, mert táncolni
kezd, táncol, akár egy flamingó.
S mit a nap a keblén csókol,
vízcseppektől csillogó,
szelíd rózsabimbó.
