Kasza Béla: Újabb szerelmes álom
Esik az eső, esik csak egyre,
miért is gondolnék szerelemre?
Nézem az udvart, zöldebbnél zöldebb,
virágok áznak, megannyi hölgyek.
Levetem cipőm jó illem szerint,
táncba hívom, amelyik nem legyint.
Virágot ölelni sosem szégyen,
keringő-ritmusban kering vérem.
Letör a szél egy elszáradt ágat,
remegtet és gyújt szívemben vágyat
maga a tánc s odaadó párom.
Születik újabb szerelmes álom.
