Kasza Béla: Ulmus
Egy fájó, korai hajnalon kilépek majd
magányom rozsdás kapuján,
a szívdobbanásodba merülés vágyával
rohanok világokon át;
tavaszt kereső, kócos örömöd illatában
ott fog állni előtted
gyermekálmú, rongyos szívem pőrén,
és megvallom a titkom,
hogy szeretlek, szeretlek Erdőcském!
