Kasza Béla: Üres zsebbel
Napfény fürdeti
a színesedő lombokat,
ölelgeti, becézi
az őszi dombokat.
Arra szárnyal vágyam
és képzeletem kedve,
a dúdolgató szél
fákba szerelmesedve.
Csodálkozom gyermekmód,
röpte kék az égnek,
elmesélem lelkesen
gazdagnak, szegénynek,
hogy bár zsebem üres,
a világ mégis enyém!
Istent látom mindenben,
nem lehetek szegény.
