Kasza Béla: Uzsonna a réten
Kék egű, tölgy-szívű,
zöld mosolyú réten
heverész szép kedvem
s ötvennehány évem.
Idejár Isten is,
alkalmanként, olykor,
ha atyai öröme
folytán reám gondol.
Kettőnk titka könnyű zöldben,
fényben, vadvirágban,
találkozunk ezért néha
tegnapban és mában.
Valójában egymás nélkül
ez a rét se lenne,
nem eshetnék nap tüzével
szilaj szerelembe.
Kell tehát a találkozás,
mint a többi álom,
Istenréten, uzsonnával,
az Úristent várom.
