Kasza Béla: Vackor-szelíd délután
Lemegy a nap. Ne menj, várj még,
hadd nézzelek még egy percet,
szól egy árva, tiszta szándék.
Ne akard, hogy könnyet ejtsek.
Szerelemmel nem élhetek,
így egyeztem meg a mával.
Alkony öli vén véremet
szívtagadó sóhajtással.
Tán a halál is szabadság,
gondolatként szállok holtan,
de ha mégis a tavasz vár,
inkább leszek, mintsem voltam.
Napsugárra, fényre vágyom,
belebújni édes-bután.
Megálmodni ezt az álmom
vackor-szelíd, szép délután.
