Kasza Béla: Vadvirág
Esőarcú reggelen
egy vadvirág megremeg.
Táncot járna, de nem bír,
színes szirmán hűvös víz.
Tiszta bájjal mosolyog,
virágoknál ősi jog.
Felébredő napsugár
csillan levélruháján.
A vízcseppek elszállnak,
jó kedve van a nyárnak,
fénnyel lobog a világ,
boldog most a vadvirág.
