Kasza Béla: Valahol a végtelenben
Vándorként jártam a világban, megfordultam
temetésen, bálban. Egy messzi faluban,
egy szürke utcában, az aszfalton térdelve
szép lány rajzolt a nyárban. Vajon ki ez a nő?
Kék ingben dobogott a szíve, haját látva
úgy éreztem, búzamezők tündére ő,
én meg lennék a kedvese, híve...
Álmodozni kezdtem, vitt már a képzelet,
bátrabb énem vettem elő, hagytam a félszeget.
Láttam az örömöt: karjaimba veszem,
vele meg nem állok, csak viszem, csak viszem,
hogy a legszebb álmok édes valóságát
a végtelenben valahol, ott, ahol szerelem dalol
és hegyek lebegnek, tiszta szívünkkel együtt
megmutassuk az Úristennek!
