Kasza Béla: Valaki öleljen
Színeim kopnak e szédült nagy viharban,
kis harcban és nagyban is folyik a vérem,
régen szólt szívemhez tiszta ízű dallam,
hű agyam egyre csak fárad és nehezül.
De hevül vágyaim örök tüzű csokra,
csonka életem néma hittel menetel.
S míg nem ül rá teljesen a téboly fejemre,
addig is öleljen valaki remegve!
