Kasza Béla. Vándor az őszben
Felejtve örömét az elcsendesedett nyárnak
vörösben kúszik a vadszőlő.
Mámoros-részegen levelek hullanak,
ártatlanság és szél matat az avaron.
Égig nyújtózik a laza október,
ősz van megint.
Sóhajt a fáradhatatlan vándor most is,
mint mindig ez idő tájt,
és baktat tovább már évmilliók óta,
hogy egyszer az időtlen mindenségben
örök szerelmes szívével Isten elé álljon.
