Kasza Béla: Vasárnap reggel a Bartos Emlékháznál
A Bartos Emlékház előtt kinyílott a fecskefű.
Árvacsalán szintén virul a tavasz kedvére,
pitypangok sárga derűje köszönti az induló áprilist.
Megmaradt a jázminbokor, bár vissza lett vágva,
de nincs már meg a ringló- és a meggyfa
gyümölcsöt nevelő, szüretre váró vágya.
A jázmin erősen hajt, zöldül belőle az eltökélt hit.
Bekopogok az ablakon,
habár tudom, most senki sincs itt.
Ám mit tesz a szív a szemmel...
Merthogy a szív mégsem kemény átok,
az ablakban egy szelíd arcot látok s hallom a hangot:
Tudtam, hogy te vagy az, a kutya úgy jelzett.
Én pedig átölelem emlékező sóhajom,
könnyekbe bugyolálom a percet.
