Kasza Béla: Végy karodba hamar
Ez nem az én életem, nem az én álmom,
dolgaimnak felét szívemből utálom.
Száraz, éhen-robot, keseredett fények,
társadalom teszi, nem örökölt gének.
Gyermekeim messze, nem ringat szerelem,
mégis megadatik most még a kegyelem.
Élni fogok vele, talán jön változás,
ébredő alapja remény és álmodás.
Majd hittel merítek, legtisztább forrásból,
tanulok tavasztól, ősztől meg a nyártól.
Téltől csupán annyit, szent cél a kikelet,
akkor édes a fény, frissebb az üzenet.
Rám szállt az öregség, de szakítok vele,
nem kell a búbánat negatív szelleme!
Ha addig élek is, leszek még fiatal,
kedvesem, szép jövő, végy karodba hamar!
