Kasza Béla: Vegyél hát öledbe
Tavasszal és nyáron, ha napsugár ölel,
meg álmodó ősszel, míg a tél nincs közel,
vagy mikor friss hó fagy szemem ablakára,
úgy nézek a tóra, mint édes hazámra.
Akárhogy is élek, józanul, részegen,
vágyakkal választott otthon ez, érzelem,
bámulatos világ, szerelemvarázslat,
nem gondolok bajra, magányra, halálra.
Kirándulás nélkül az élet badarság.
Vízparti igézet, hegytetőn szabadság,
domboldal kebelén mosolya erdőnek
végtelen örömöt kínál tekergőnek.
Örök lángú szívem itt dobog kedvére,
naponta szeretném, nem csak hóba-hébe
e táj szédült csókját, hogy ne legyek árva.
Vegyél hát öledbe, Balaton világa!
