Kasza Béla: Végzetes késedelem
Csalánt csókoltam
hűvös áhítattal,
lelkemben táncot járt
bú és üzenet.
Gyarlóság hitével
az egekig repültem,
bár nemes szilajságom
meg sem született.
Napfényt láttam vakon,
idegen szédüléssel,
lámpásom rövid fejem volt,
csak mentem céltalan
istentelen ürességgel,
és nem tudtam, hogy
mennyire kell félnem.
Nevetésem pedig
nem volt ordas,
könnyeimmel mégis
mások sírtak.
Ellazultam világ ölében,
de mikor igazán
érted nyúltam volna,
már nem volt bennem
senki sem.
