Kasza Béla: Vendég alkonyatkor
Midőn leszáll szürke bájjal
csendesen az alkonyat,
elképzelem, hogy az Isten
hajlékomba látogat.
Az udvaron tiszta fénnyel
szemembe néz szótlanul,
kisgyermekként megremegek,
kóbor szívem leborul.
