Kasza Béla: Vérem hull kalász-hajadra
Nem elég a szívnek csupán képzelegni,
hogy feltüzeljelek, tűz akarok lenni!
Jöjj velem a tóhoz, kínálok szép álmot,
abban testem-lelkem szívvel felajánlom.
Futunk lenn a parton, fáradsz és elterülsz,
szédülésre készülsz, hisz kezembe kerülsz...
Gyönyörré faraglak, vágyaim csodája,
ránk zúdul a Balaton lepkekék hulláma.
Betakarja a víz csendként a zenét,
de hűteni nem tudja vágyunk örömét.
Testednek szép kútja itatóm nekem,
tiszta vágyam fénylik, mert ez szerelem.
S mert ez szerelem, származik az égből,
felemelem fejem, amíg szívemből
vérem hull mint zápornak vadja
s mámoros fénnyel omlik kalász-hajadra.
