Kasza Béla: Vers hajnali kettőkor
Sötét csönd a világ, hajnali két óra,
kivilágosodik rigó-virradóra.
Szép jövő és szép múlt az átlagos jelen,
gondolattengerben vér, vihar, kegyelem.
Szívem szomorú, hogy elmentek, kik voltak,
nem fogadom el, hogy véglegesen holtak.
Remények romjain fázik a félelem,
ha lemondok róluk egy könnyes éjjelen.
De azért majd holnap virágot öntözök,
kék lesz a magas ég a temető fölött.
Piros álmú lepkék szállnak a hajamra,
bele is szeretnek szívembe, szavamba.
