A versek  Kasza Béla bajai költő nevének feltüntetése mellett nonprofit céllal szabadon után-közölhetők!  A prózákból csak idézetek!
 

 


 
 

 

Kasza Béla: Vers hajnali négykor

 
Már megint csak írok,
bár nem kellene - verset -
nem is a múzsa emel,
hanem elfolyó percek
csöndes rémülete, 
ami vajon szédület-e
avagy igazság, 
remény,
hogy a szabadság
versből van s a szerelem
költemény,
a hit pedig álom,
és én nem is bánom.
 
Ettől vannak a szárnyak,
mik röptetik a vágyat,
de honnan az alázat,
a büszkeségből bánat, 
s miért nem tettem meg
mindig mindent,
ez valahol gyalázat...
 
Megyek a Nap felé,
a sziklára, a csúcsra,
a kékség s a csillagszív
magához húzza
mindenem, mint vasat a mágnes
s a lendület azt mondja,
ne állj meg, ne állj meg!
 
Erdők, fák, folyók,
patakban öreg kövek,
valamennyi isteni üzenet,
nagykövet;
s elér engem, hozzám,
mert normám és formám,
hogy karom, szívem kitárom -
így pengetem, dédelgetem
dalos, nincs-is gitárom.
 
S ha hiszitek, ha nem,
van bennem fegyelem,
nem gonoszság, nem zűrzavar,
hanem tiszta, ősi magyar.
 
Jaj, ez a szép pogányság,
ez a természetimádat,
ez teszi könnyessé szemem,
ez nyitja csókra a számat!
 

Kasza Béla: Vers hajnali négykor hozzászólásai

Szólj hozzá

0.014 mp