Kasza Béla: Vers helyett szivárvány
Ősszel, telente, nyaranta s tavasszal
csöndet teremtek szőke, szép szavakkal.
Szívem tarisznya, álmot hordok benne,
szeress meg, ha nem esik nehezedre.
Buta a tarisznya, szamár a vágy is,
képtelen ötletem felejtsd el máris.
Égbe viszem csöndem, szavam elhagyom,
árvaság ébred pirkadó hajnalon.
Csak a madarak maradnak meg dalnak,
csőröznek csöndet, csókot, forradalmat,
áldást, aratást, istenekre várván.
Kérdőjeles még, lesz-e a vers helyett
valamilyen jel, biztató üzenet -
s égre ívelek egy pasztell szivárványt.
