Kasza Béla: Vérző patak
Nem tudom, merre keressem hazámat,
hol kisgyermek lennék, nem sérült vadállat.
Míg sorsom ruháját a vad szél cibálja,
vérző, patak-lelkem a napfényt kívánja.
Érzem, hogy fáradok, az Úristen messze,
nincs énbennem semmi, amiért szeretne.
A könnyeim marnak, gondom a kenyerem,
kitépem a szívem és messzire vetem.
