Kasza Béla: Világoskék a végtelen
A félig halott diófán
napfürdőző reggel,
elindul a képzeletem
vággyal, szerelemmel.
Elindul a szombati nap,
madár-jaj az ágon,
világoskék a végtelen,
mint minden szép álom.
Gyengeségben erős vagyok,
akár tenger árja,
de májusi tűz-örömben
reménytelen, árva.
Összeszedem bátorságom,
zubogjon piros vér,
halál jöjjön, múljon el a
szerelemtelenség!
