Kasza Béla: Viola
A Pandúrban futottunk,
ültünk a Duna-parton is,
máskor a Nyéki-Dunánál
egy magaslesen nagyokat hallgattunk.
Itt szúnyogok ették-itták vérünket,
alánk szarvastehenek és borjak csapata
jött, majd csendes lett a sok pata,
elpihentek szépen;
a szúnyogok is lassan megbékéltek,
ragyogott, remegett ezer apró báj.
Ily emlékek maradtak utánad, Viola,
szép arizonai lány.
