Kasza Béla: Virul vérem és reményem
Álmom már csak pasztell lehet,
hiába van száz képzelet.
Bámulom a foltos holdat,
talán ott laknak a holtak.
Énekszóval ősz jön megint,
ostobaságom csak legyint,
de eretnek drága vérem
virul s vele sok reményem.
Ide nekem jogot, békét,
részeg napok tisztességét!
Bolond idők szép szerelme
lesz az élet új értelme.
