Kasza Béla: Víz
Csepp vagyok az óceánban,
tenger súlya szívemen,
áramolok a többivel
melegen és hidegen.
Napsugár ha égbe szippant
felhők útján szél vezet,
száraz kertre mikor hullok
örvendnek az emberek.
Mint a hímet a női test,
befogad a drága föld,
fonnyadt növény életre kel,
újra tündököl a zöld.
Földnek mélyén, erek mentén
továbbra is utazom,
amint lehet, színre török
forrásokon, kutakon.
Szomjat oltok, folyó leszek,
csónak orrán csobbanás,
ábrándozó, szép lelkeknek
hullámokon ragyogás.
Jég-arcom is megmutatom,
gőzként erőm szintén nagy,
fürdés közben megtisztítlak,
amikor te piszkos vagy.
Vagyok örök uralkodó,
elemek közt társkirály,
követem az ősi törvényt,
éltet adok és halált.
