Kasza Béla: Zápor után
Nyári esőszaggal a nyakukban
a záporcseppek szépen
hevernek a földön,
öröm ébred a kókadtából
éledő virág bimbaján.
Hintaján érkezik a napsugár
a felhők pedig menekülnek,
hegedülnek a tücskök
a rövid hallgatás után újra.
Húrja feszül a tavaszi nyárnak,
várnak talán még rám is valahol.
Dalol a fény és betölti szívem,
ahogy ülök itt a küszöbön,
s hogy velem ücsörögsz kettesben,
édes Istenem, azt köszönöm.
