Kasza Béla: Zivatar másnapján
Az esti zivatar csókja
itt ül még a tájon,
vizes lombillat honol
a felfrissült fákon.
A laposban kövér tócsák
fekszenek zajtalan,
kéktelen kis tengerek,
közben madarak és békák
élénk szava repül
a fénytelen csend felett.
Pára zsibbad egy gödörben,
ázott, sáros e katlan,
s a szél hallgatag szívvel
haptákol mozdulatlan.
Habosan, szürkén
felhőzik az ég most is,
a patakban rohan
a víz zavarosan,
nagyot nyújtózik a folyondár,
hosszabb is lesz hamarosan.
