Kasza Béla: Zsipp-zsupp, kenderzsupp
Szinte kirepültél a szív alól 

a szülőszoba izgalommal
belehelt langyosába,
maszatos kis csoda!
Fénylett anya homloka
és csillagok gyöngyöztek
szememben, kezemben
mozdult a remegő olló...
Bolygónk kísérője
a napot takarta, úgy várt rád,
s mint mindannyiunk szíve,
jöttödet akarta.
Ügyes kezek tisztára mosdattak,
puha rongyokba tettek
s a kezembe adtak.
Élet titkát, Isten ajándékát
becéztem halk könnyekkel,
köszöntő versemmel.
Sokszor eszembe jut,
hogyan játszottunk.
Zsipp-zsupp, kenderzsupp,
meg lépés, ügetés, vágta...
és elfog a szívszorító vágy...
A játszótéren ülök,
ahová jártunk.
Hallgat a hinta,
figyel a néma szél
majd megindul, szalad,
fanyar az arcom,
szemem is ég már,
könnyes a szavam...
S látlak megint,
ahogy a korláton
átmászol és játszol.
Sanyargat az emlék,
a való fájdalmas,
álmodoz és remél szívem,
a szánalmas.
Zsipp-zsupp, kenderzsupp,
ügetés és lépés,
itt lüktet legbelül,
a dobbanás mélyén,
trónusomon ül apai magányom,
hiányzol nagyon,
Boglárkám, kislányom.
