Kasza Béla: Zuhogó hajnali hűséggel
Ha majd jössz felém, éltető, szédült álmom,
légy legszebb illata a tündöklő nyárnak.
Eléd megyek, árva szívemet kitárom,
kalászos, bús közepébe hazavárlak.
Egyetlen kedvesem, égető vad vággyal,
zuhogó hajnali hűséggel szeretlek.
Csókollak esővel, vérrel, könnyel, lázzal,
miattad és érted örökké reszketek.
Ha nem jössz, sorsom lesz madarak halála,
kik földbe csapódnak égi röpte helyett.
Nem sirat meg Isten, törzsem ezer ága,
dalomat, poromat szétszórják a szelek.
Ezért inkább gyere, add a kezed némán,
valóság ölel át, nem puszta képzelet.
Mindeneddel érezd, tied vagyok én már,
ringató karomban megtaláltad helyed.
