Archív bejegyzések: 2017 augusztus
Kasza Béla: Ringló a nyári határban
Vadgyümölcsöt reggeliztem. Ne itt érje az enyészet, két nagy zsebbel el is vittem. Közben egy ölyv engem nézett. Piros-sárga ringlóözön, ragacsos lett szám és kezem. Gyermek-szelíd tiszta öröm szédített, mint szép ...
Kasza Béla: Kánikula
Sűrű volt a lusta meleg, megtartotta fent az eget. Valahol arra, egy tüzes sárkány céltalan izzott, egyedül, árván, s a kába kerti vízcsap alatt szomjas darazsak szidták a nyarat.
Kasza Béla: Vadkörte
Az országútról a madárdalos földútra vitt a lábom, ahol mosolyogtak eső szerette, nap imádta kis körték egy vackorfáról lehajló ágon. Így esett, hogy ismerve az isteni törvényt, reggel kilenckor vidáman tízóraiztam meg ...
Kasza Béla: Dáliák térden
A kora esti kerten végigment a vihar, esővel, vad széllel, az égen villámaival. Ordított az orkán, ahogy kifért torkán - Törj ketté! Pusztulj! - brutális áriát; térdre és földre omlottak, rogytak a mindaddig deli dáliák.
Kasza Béla: Darazsak öröme
Hőség szédül, szél se rebben, elájulok e melegben, de az élet meg nem állna, légy röpül be a szobámba. Elhessentem, kizavarom, engedetlen, agyoncsapom. Nem reklamál, már nem lázad, béke tölti be szobámat. Kitekintek az ...
