Kasza Béla: Kolonc
Szürke árnyak, színes fények
között lelkem keres, talál.
Követelés helyett kérek,
belülről jön ez a szabály.
Kóbor kedvű csillagokkal,
virágokkal beszélgetek;
létigenlő erős okkal
távol tartom a végzetet.
Kéklő felhő rám mosolyog,
simogatnak könnyű szelek;
azt hiszik, hogy árva vagyok,
mikor porban lépegetek.
Elgyengülök kedves szóra,
erdők mélyén Istent érzem;
könnyem csillan szépre, jóra,
ha kell, ha nem, könnyen vérzem.
Hogyha elhagy sok-sok öröm;
gyászba borul énem, vágyam;
félelmek és komor ködök
megbénítják szívem, szárnyam.
Összes vigasz csupán remény,
szelíd vagyok, mint a szélcsend;
bennem reked e költemény,
nem viharzik szenvedélyem.
Legyek hajnal, azt szeretném,
gyermekálom, tiszta ének!
Ó, csak hagyna végre békén
minden állati szükséglet!
