Kasza Béla: Amit látok, fele álom
Egyszerű az én világom,
nyomaszt száz év, ezer halál;
mégis győzök, mégis leszek,
s tegezni fog minden madár.
Rozskenyér a fejem alja,
amit látok, fele álom;
hangom csak a süket hallja,
nem a bűn az ideálom.
Kirepültek a kisfecskék,
lázas bennük a kék öröm;
tart még a táltos teremtés,
e lüktető ünnep örök.
Azt is mondják, törzsfejlődés,
arról szól, hogy hol vagy klubtag.
Ez az egész hacacáré
minket éltet, netán untat.
Akad bennem még szenvedély,
inkább élek, mintsem halok.
Ami sötét, nem szerencsés,
fényben születnek nappalok.
Mit tehet egy magamfajta,
őszbe vesző gyenge lélek?
Útra kelek kelő Nappal,
Istent látni belenézek.
