Kasza Béla: Józanul is részeg
Nem kell innom hozzá, elér tiszta mámor,
ölel a természet, ha pont arra vágyom.
Fenn az égen felhők, tudnak rólam vajon?
Árnyékuk reám hull, hadd hulljon, én hagyom.
Felhőket bámulni még több idő kéne,
vágyam, hogy felhőknek legyek a testvére.
Heverésző fénynek erdei tisztáson,
ahol ringathatna lepke-könnyű álom.
Oly szívesen lennék barátja a csendnek,
beavatott híve szelíd végtelennek;
kedvese pataknak, zuhogó folyónak,
ártatlan gyermeke mindenféle jónak.
Az sem baj, ha néha a nyakamat töröm,
de lehessek szabadság, tiszta szó, öröm.
De egyik sem vagyok, csupáncsak álmodom,
és ha ez így marad, biztos elkárhozom.
Örökké por leszek, csillagok bús pora,
kinek a mindenség börtöne, otthona.
Madárrá vált lelkem örökségül hagyom.
Józanul is részeg, szárnyaljon szabadon.
