Kasza Béla: Én-úton jár a tavaszi szél is
Jó dolog a magány, szabadságot jelent,
benne véges vágy és vágyódó végtelen.
Lehetek, ki vagyok, nincsen semmi kényszer,
gyógyítgatom magam az örök reménnyel.
Nem kell rejtegetnem, tökéletlen vagyok,
igaz, hogy kevésbé, mint az átlagnagyok.
Mert tudom, mi jó nekem, teszem kedvemre,
nem kell tévelyegnem hol arra, hol erre.
Minden kényszer bántja létlázas lelkemet.
Hadd járjak én-úton, csak nekem nem lehet?
Akár lehet vagy nem, azon járok mégis,
azon jár az álom s a tavaszi szél is.
Nem az egyedüllét, de a túlzott magány
nem feltétlen oké, csupán félig vagány.
Kell egy jó középút, ami ideális,
minden egyes napon szívemnek majális.
