Kasza Béla: Téglás platán
Hajlamom van a boldogságra,
önmagamtól jöttem rá erre,
e szép hajlam mindig velem van,
járhatok bárhol, akármerre.
Egyáltalán nem nehéz ez, hisz
főleg a természetet járom.
Ott kirándul az úristen is,
ismeri minden vágyam, álmom.
Száz titkom van búban, örömben,
szívemben hever ezer emlék,
kékek, mint az ég, levélzöldek,
s akad még piros is, mint a vér.
Apám mutatta meg egykor rég
a Vonatkertben azt a nagy fát.
Manapság életerőt cserél
gyermekénem s e pompás platán.
Amije van, szívesen adja,
én is, mi enyém és kell neki.
Lehet, ezek elcsépelt szavak:
de mindkettőnk lélekkel teli.
Őrzöm titkát, hogy kérge alatt
törzse hallgatag téglákat rejt.
Haláltól nem fél, bátor marad.
Ölelés közben könnyeket ejt.
