Archív bejegyzések: 2017 január
Kasza Béla: Tavasz
"Egyszer csak tavaszra ébredünk. Könnyebb lesz a kabát, a tűz, a föld. Eltűnik a hófehér, és lassan felváltja a zöld." De hogy ne legyen giccses e régi, tavaszi ének, dúvadak foga közt roppanó, halványzöld remények ...
Kasza Béla: Szívem eszmél
Nem szeretem a vad telet, megfagyasztja kezem, vérem, lelassul most a lélegzet, szürke vagyok, semmi fényem. Mégis megyek, mendegélek, előttem a havas határ, bennem hallgatag remények, reám károg néhány madár. Észak felől a ...
Kasza Béla: Locska, havas délelőtt
Locska-pocska úton megyek, balról temető a dombon, égnek mered egy kőkereszt, rátestálom minden gondom. Mélyen alszik a vén akác, görbe ágán varjú károg: Én vagyok a legszebb madár! Aztán elszáll néma szárnyon. Kis ...
