Archív bejegyzések: 2017 július
Kasza Béla: Zsebemben szerelem
Isten a hajnalt fényekbe öltözteti, színeket is szór fejére a végtelen nagy kegy. E fényes, színes hajadon fogja tarisznyáját és csicsergő madarakkal kirándulni megy. Velük megyek, miért ne mennék, zsebemben egy maroknyi ...
Kasza Béla: Se hiány, se többlet
Felriadok éjjel, nagy zivatar támad, hirtelen hűvös lesz, fogom a ruhámat, az ablakhoz állok, ingembe öltözöm. Jöjjön az özönvíz, micsoda szép öröm! Majd szív-meztelenre gyorsan levetkezem, ily tálcán találjon jó ...
Kasza Béla: Napernyők alatt a vasárnap
Gyermeki zsivaj a Duna fövenyén, homokzátony ölén napsugár remeg. Hajó is zúg a hullámok kebelén, dunai szélben tombol a vad meleg. Napernyők alá bújik a vasárnap, meditál az idő, fekszem a pléden. Van, aki sört kínál a ...
Kasza Béla: Kettesben a Sugovicával
Kettesben voltam a Sugovicával. Homokjában futottam, majd a víznek szélén. Végül belevetettem magam arccal, szájjal, boldog úszásom mosta a hajam. Zöld színű volt az álmodó reggel. A folyó magához ölelt, én őt vettem ...
Kasza Béla: Barázda
Szellő-szelíd délelőtt meztelenül fogok szántani egyszer, mert a ruha ugyanolyan hamisság, mint földben és vízben a sok vegyszer. S amikor fáradtan omlok le a nyújtózkodó barna barázdába, megérkezel, meggyógyítasz ...
Kasza Béla: Száznyolc
Nem dobnak fel igazán már a pezsgő bálok száznyolc éves koromban, hisz felnőtté válok. Nem kell akkor semmi több, csupán néhány tétel: szívszeretet, egészség, s ha finom az étel. Ráadásként, esetleg legyen szédült ...
Kasza Béla: Piros pad a temetőben
A fű közt egy árva pipacs arcvonást szelídítő pirossággal táncol a szélben. Szabadság ez és szerelem. Árnyékba bújtam, onnan figyelem. A fejem felett a fán ripacskodó varjú pedig dalt kiabál rám - repedt diadal a ...
Kasza Béla: Csizma az égen
Ma mosás után naivan és bután elolvastam egy könyvet, ami megviselt. Ez van, átélek már mindent, a lelkemig ér mindaz, ami sírást kér, szívet szorít. Megfog, eláraszt, beborít. Gondoltam, meglátogatom az ezüsterdő hajú ...
Kasza Béla: Tavasz a Tücsök tanyán
Május-kedvű nyárfapelyhek szállonganak köröttem, dél van és épp verset írok, eddig szőlőt kötöztem. Rigóének ölelte a délelőtt jó örömét, vitte a szél szerelemmel mindenfelé könnyedén. Tücsök tanya, szőke ...
Kasza Béla: Vonattal Debrecenbe
Balra repcézik a határ, jobbra kalász az, ami fürdik a könnyű ködben, robog a vonat, nem ócska batár, robaja feldúlja az alföldi csöndet. Bár zaja van másnak is, fácán repül fel s kotyog tán szidalmat, aztán két őz is ...
Kasza Béla: Tiszta szó, zöldeskék csend
Értékrendi válság, zűrzavar egy halom. Mi a trendi nagy valóság? Híg fos az etalon. Pedig van még líra, van poéta álom, nem engedek deformálni tiszta optikámon. Ihletett perceim szédült szókat hoznak, merthogy szelíd ...
Kasza Béla: Ezer madár
A vágtató szél szerelme bódítja el éber elmém. Olyan ez, mint tűzlángolás, vagy fordítva, mint a nemlét. Ez a derék, dőre elme nemtörődöm, hagyja magát, miközben a részeg szélben vitorlázik ezer madár.
