Archív bejegyzések: 2017 november
Kasza Béla: Vérnek édes vöröse
Vérnek édes vöröse a legszebb szín, születésünk tiszta mocskának, Jézus sebeinek színe. Tűzé, igazságtalanságot nem tűrők izmosodó bátorságáé, tiltásé; gyermekek lehorzsolt térdéből kibuggyanó könnyes ...
Kasza Béla. Lírai szédülés
A versírásról áttértem a versolvasásra. Nagyobb móka, édesebb élmény, szebb élvezet. Szabadságom adom s fejem ez új rabságra, de most is ringó ritmus, rím, áldott hangzás vezet. És lírába öltözik lelkem, mily ...
Kasza Béla: Hazavittem a holdat
Valamikor rég, még aprócska voltam, hazavittem az esti teliholdat. Jött is szép csendesen, engedelmes volt, mosolygott odafönt mint egy szelíd folt. Nem tudtam akkor, a történelem fáj, az időnek pedig rohanni muszáj. Fogtam Mama ...
Kasza Béla: Lenn a kócos Sugovicán
Méla a víz, a folyó, napsugár csillog benne, szép lány fut a sétányon, nem esem szerelembe. Fiatalok jönnek, ó, nem tudnak még semmit, fent varjak károgják életük keservit. Pedig az én szememben nekik áll a világ, bár nem ...
