A versek  Kasza Béla bajai költő nevének feltüntetése mellett nonprofit céllal szabadon után-közölhetők!  A prózákból csak idézetek!
 

 


 
 

 

Archív bejegyzések: 2018 augusztus

Kasza Béla: Hétköznapi ima

Csak maradjon hazám, ez az én reményem, csak továbbra is legyen hol magyarul beszélnem. Legyen csöppnyi ablak, mit ölel a kis ház, sok csillag küldje be azon át mosolyát. Csak lássanak szemeim tavaszt, őszt, miegymást; s akik ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Néhány hegy ölében

Csak apad, fogy, vénül, épül le, mindehhez nem rest e szédült test, mely akár ruhámban, akár azon kívül nem szolgál senkinek napi eleségül. Isten messze jár, gondolom olykor, nem lesz velem, ha eljön a téboly, eldob majd az ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Őszi tervek

Nagy zuhé volt, szép zivatar, tud az eső, hogyha akar vízhiányban csókot adni. Talpon fog a zöld maradni. Hűvös lett az ablak mellett, szokatlan ez meztelennek. Rongy-undorom összetöröm, nagy ötlettel felöltözöm. Ezzel vége ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Fekete csend

Sosem volt réteken vérző, fehér álmok, mosolytalan csók és mosolygó, de álnok csóktalanság nyögi a fekete csendet. Ördögvadak vágnak ördögi nagy rendet. Vér-fehér álmok csupán képzelt réteken, halállá változik a ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Pokoljárás

Ha már leszállt a poklokra, verset hordoz minden borda. Megyek én is szerelemért, csók leszek és karéj kenyér. Nyergelem a pokol-lovat, vers vagyok és versáldozat. Táncolni kell, vadulni kell, sulykot vetek, az is kikel. Őrület ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Leányillat záporában

Szélben fürdik testem-lelkem, nyár-édes enyhülés rajtam. Libbengenek falevelek, csicseregnek rózsás ajkak. Bicikliken vadóc lányok, nem érdekel most semmi más. Leányillatból van zápor, zászlós hajuk vér-lobogás. Velük ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: A zápor századik cseppje

Holtak, élők, lázak, holdak, vérző vágyak hangulatában kering szédülésem, szédül keringésem. Most csak jó hívem, a szelíd zápor századik cseppje menekíti el szívem és elsírt álmom a végtelenbe messze.

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Ihletnyi bánat délszláv körtánc idején

Napközben többen megaláztak, két kolléga és idegen százak. Bár a fájdalomtól igen féltem, egy könnyes könyvélmény sebeit mégis feltéptem. Fuldokolva, jajként rohantam, bár nem is hívott, a belvárosba, hol épp ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Hit a szerelemben

" Hullaszag jön a széllel. A rét illata. Sárga sávosan néz rám a mező. Minden olyan buta, olyan szomorú, mint egy temető. " Csinszka A buta, szomorú temetők meg a hullaszagú rétek, akár az angyalok, madárdalra ébrednek az ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Lány a Sugó-parton

Csak ülsz ott a padon, felhúzod a térded, ölelget a friss szél, örül test és lélek. Vállvetve mindkettő ugyanazt akarja, szívesen lennék most én a szélnek karja. Bátorságot gyűjtök, hozzád odamenni, megtudni, akarsz-e a ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Ha rád néz az unokád

Ez fáj, az fáj, lelassultál, nem sportolsz és nincs szerelem. Hétköznapi öregség ez, ördög keze, rút lépfene. Ha már eljött, nem kegyelmez, nincsen orvosság ellene. Ámbár mégis! Unokáink csillag - tiszta tekintete.

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Énekelek, kiabálok

Duna-zátony, tiszta reggel, egyszerű az élet nagyon, incselkedik a vén folyó, kedvemre van, ezért hagyom. Ölébe vesz, magával visz, langyos-hűvös most a világ, szeret engem, kétségtelen, azt is mondhatnám, hogy imád. ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Édes harapás

Ezen a beborult, ázott hajnalon vágyaim maradtak újra parlagon. Medárd manapság az ismert régi, áldással jár együtt, ez áldás égi. Szomorú a határ, szürkék a léptek, pedig ma vasárnap, nem kopott péntek. A napkeltét ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Virul vérem és reményem

Álmom már csak pasztell lehet, hiába van száz képzelet. Bámulom a foltos holdat, talán ott laknak a holtak Énekszóval ősz jön megint, ostobaságom csak legyint, de eretnek drága vérem virul s vele sok reményem. Ide nekem ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Napragyogó reggel a Dunán

A Duna elmosta hullámaival lábnyomaimat, pedig homokjában vagy hatezret is hagytam, amikor szép ösztön-tudattal a zátony szélén futottam, szaladtam. Az volt még a reggel szerethető bája, hogy önfeledt gyermekként fürödtem ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Szédült titok

Élhettél volna édes szerelemben... - Csillagként, becsben. Mint legtisztább fárosz. Kislány, Asszonyom, te jársz most eszemben, mégsem kaptad meg, mire szíved vágyott. Labirintus-úton minden lépted jogos. Szerettek, bántottak? ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Madarat álmodok

Megölte a világ őseimet régen utódaim szintén kezükre jutnak csillagok nárciszok lesznek az égen ugatok s formálok lírát irodalmat verseket vetek pénz és kereszt helyett ébreszthet diadalt szülhet riadalmat tölgynek ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Kezet a kezembe

Ha nem tudunk élni, az halálos betegség, átok. Viszont, ha tudunk élni, akkor majd megölnek mások. Én pedig nem adom az egész világért, sem ezerért, hogy kezembe vehessem valakinek a kezét.

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Gladiolus

Kardvirágom, drágám, csók-vörös örömöm, piros kedvű szívem, angyali ördögöm! Itt virulsz frissen az ifjú nyírfa mellett, adjon nektek a sors kert-édes szerelmet! Simogasson szellő, szép poszáta-trilla bátorítsa szíved ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Rozsdában a vadgesztenye

Nyár közepét írjuk és leírom gyorsan - el ne felejtsem szavam - hogy a vadgesztenye már őszi rozsdában van. Mint ahogyan én is, bár nekem a telet jelzik a számok; de bevallom, azért a nyár, s még inkább a tavasz az ideálom.

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Oly egyszerű

OLY EGYSZERŰ Annyi mindent ad az élet. Szereteted, csókod, véred áldás alatt étked, kedved. Ennek kell csak megfelelned. Bejárod a mindenséget, és hogy voltál, nem kétséges, némelyekben nyomot hagytál. Szívet szívért ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Varázs nélkül

Elrohant az idő, csak voltam varázsló, egy szál magam vagyok, rút egyedülálló. Egykori varázsom mára már nem látszik, emlékek között csak képzeletem játszik. Így aztán átestem összes szép határon, alig vesznek észre, ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Koppány

Ahol most vagy, Anya ölében, drága jó hely, ott már nem sokáig leszel, csöpp legény-palántánk, kicsi Koppány. Édes pocaklakó, legfrissebb örökléti vágyunk, megszületsz ősz örömén. Addig is szeretettel várunk.

Tovább olvas ...

0.007 mp