Archív bejegyzések: 2018 július
Kasza Béla: Százszor megátkozlak, szerelemtelenség
Nem akarok írni jövőnek vagy múltnak, a jelennek se, hisz mire fel is tenném. Rákosodik bennem a féreg vérmagány, erősebb már tiszta, túlélő hitemnél. Elfogyott a tavasz, elveszett a nyár is, azért él még őszöm, mert ...
Kasza Béla: Anikó
Levette topánkáit szépen és mezítláb ment a réten, köszöntötték virágok, füvek. Susogott a szél, hallotta a csönd is, hiszen nem volt süket. A lány könnyű, finom, szőke léptei nyomán meghajló zöld füvek - megannyi ...
Kasza Béla: Ha nem félsz a fénytől
Titkokat fejtettem meg, a titkok pedig engem, ami szív és tiszta érték, jöjjön velem szemben. Nem megyek el mellette, karjaimba veszem, mosoly, öröm, tudás, béke kísérje szelíd életem. Kimondtam e derék dolgot, egyenes, nem ...
Kasza Béla: Megcsókolom a napraforgót
Sárga tenger, napraforgó, harmat hűsöl a szirmokon. Kóbor vagyok, nem vadorzó, kóborolni száz az okom. Kivetett a túl széles ágy, árvaságomat a falak, így kínoz a szerelmi láz, örök tavaszomból fakad. Megérint egy ...
Kasza Béla: Csókkal szelíd szép hajnalok
Nem kér engem se Föld, se Ég, nem vagyok már út s úti cél, sem őrület, sem kívánság. Érted nyúlok - nem rám vágytál. Így van ez már évek óta, rühes lettem, idióta, epetorta, dúlt vér és rongy. Bénán fénylek rút ...
