A versek  Kasza Béla bajai költő nevének feltüntetése mellett nonprofit céllal szabadon után-közölhetők!  A prózákból csak idézetek!
 

 


 
 

 

Archív bejegyzések: 2018 május

Kasza Béla: Világoskék a végtelen

A félig halott diófán napfürdőző reggel, elindul a képzeletem vággyal, szerelemmel. Elindul a szombati nap, madár-jaj az ágon, világoskék a végtelen, mint minden szép álom. Gyengeségben erős vagyok, akár tenger árja, de ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Ha vér lennél

Ha vér lennél, nem gondolat, bár imával sosem kértem, vágynám lázas homlokodat, kitenném a lelkem érted. Ha vér lennél, nem csak álom, veled égnék gyönyör lángján. Csók zenélne tűz-hárfádon, édes öled ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Szerelemünnep

Én már csendes vagyok. Nem kívánok ihajt és csillagokig törő táncot, viharnak feszülő, kiáltó rivaldát. De időnkénti emelkedettséget a fáradt napok után, szelíd örömet, hogy mosolyodban és illatodban koptasson az ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Szerelmes éjjelen

Szívemen a szíved, átölel a karod, muzsikál a tavasz, ajkamat akarod. Feledve minden gond, elszállt a félelem, varázslatos csoda, szerelmes éjjelen.

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Csöndmuzsika

Csöndmuzsikát kínált egyszer rég a kedves, akkor volt szép szíve szívembe szerelmes. Szótlanul hallgattuk árva patakparton, közben odasimult arcához az arcom.

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Együttlét

Szép kebleden libben lenge, szelíd szél, véremnek gömbölyű szerelmet ígér. Rejtelmes rejtekét virág testednek, égbe futó vágyát szerelmes hívednek. Add hát kincseid, tiszta szívvel kérem, gyönyörrel bűvölj el, ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Illúzió voltam

Azon a ponton, hol a dalnak vége, pusztulás árnyéka reszket testemen. Elhagy az Úristen, elhagy a vérem, elhagy az álom, ábránd és szerelem. Már nem fényes elmém, szellemem lapos, nem érzem szép lelkek őz-szelíd szavát, ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Tavaszod leszek

Árva a kezem, nem szorítja senki, jó lenne szeretni, szeretve lenni. Mosolyra vágyom, szelíd, kedves szóra, szívdobogásra, minden szépre, jóra. Álmot dédelgetek, jöjjön szerelem, örök ajándékul neked és nekem. Szomorú ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Velem vagy

Kitárt szívvel félek, ettől vagyok bátor, velem vagy te mindig, ha közel, ha távol. Jó öledben lüktet felséges szép vérem, vad világ bajától e szerelem véd meg.

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Tündérflamingó

Az evezőt lassan mártogatva úszom az árral, lefelé a folyón. Szemem a kíváncsi vándor, a partot kísérő zöldellő fákon. A lombok közt s az égen madarak szólnak, csobban a víz, csurran a csónak. A hullámok közül egy ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Ulmus

Egy fájó, korai hajnalon kilépek majd magányom rozsdás kapuján, a szívdobbanásodba merülés vágyával rohanok világokon át; tavaszt kereső, kócos örömöd illatában ott fog állni előtted gyermekálmú, rongyos szívem ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Valahol a végtelenben

Vándorként jártam a világban, megfordultam temetésen, bálban. Egy messzi faluban, egy szürke utcában, az aszfalton térdelve szép lány rajzolt a nyárban. Vajon ki ez a nő? Kék ingben dobogott a szíve, haját látva úgy ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Viola

A Pandúrban futottunk, ültünk a Duna-parton is, máskor a Nyéki-Dunánál egy magaslesen nagyokat hallgattunk. Itt szúnyogok ették-itták vérünket, alánk szarvastehenek és borjak csapata jött, majd csendes lett a sok pata, ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Vérem hull kalász-hajadra

Nem elég a szívnek csupán képzelegni, hogy feltüzeljelek, tűz akarok lenni! Jöjj velem a tóhoz, kínálok szép álmot, abban testem-lelkem szívvel felajánlom. Futunk lenn a parton, fáradsz és elterülsz, szédülésre ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Tücsöknyerítő este

Tücsöknyerítő nyári este megjön a szívem szép szerelme. Ölbe veszem, átkarolom, hogyha nem jön, majd álmodom.

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Vágyálom

Bódult bűvöletben tündérre vágyom, forgolódik az ágyon magányom, árván álmodik ölem, majd ölel az álom.

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Tudjátok meg

Minden, ami antiszex, kedvem ellen való, lehet az zsákruha, vagy trójai faló. Az érzéki szépség hangsúlyozást kíván, ettől jobb az élet, gyönyörűbb a világ.

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Virágocska Napocska

VIRÁGOCSKA NAPOCSKA Virágocska Napocska, mosolyogj, nevess, engem pedig szeress, ne kicsit de nagyon ám! Felveszem új ruhám, szebb lesz így a délelőtt s kedvesen majd várok Rád. Virágocska Napocska, mosolyogj, nevess, engem pedig ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Virág-vágyas lengetés

Azért is jó nyár elején szerelmesnek lenni, mert a pipacs szépségétől nem pirosabb semmi. Búza fölött dalra fakad a pacsirtás világ. Nagy kedvében mit visz a szél? Vadvirágot, lilát. Lehet piros, lehet lila, fehér, kék ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Van már kedvesem

Van már Kedvesem, fa alá szerelmet álmodó, nem csak képzelem, valóság ez és oly nagyon jó, nem árva a kezem, a szívem is teli, vágyam, karom, kedvem Ellimet öleli. Ébredésem vagy, napsugaras, szép akaratom, az örömöm ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Utazás egy életen át

Ajánlom fiaimnak és menyeimnek Együtt utazunk, kedves útitársam, örülök, hogy akkor mosolyod megláttam. Elért a szerelem, a gyönyörű csoda, szívemnek szíved lett édes otthona. A mindenség táncol, tőlünk támadt kedve, ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Téli képzelgés

Csikorog a szűz hó a talpam alatt, bakancsos a léptem, csillog a fény, fehérlő díszben tündököl a világ, békésen lüktet, szelíd a vér. A járdát söpri egy női tünemény, arcába nézek és megremegek, ilyen gyönyörűt ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Te meg én

Medárd kedvű idők járnak, júniusa van a nyárnak. Villámlik és mennydörög, árok vize hömpölyög. Lombok áznak, zuhanyoznak, megtisztulni nem haboznak. Ragyogni fog minden levél, messze még, hogy földre alél. Hull az eső ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Tenyereden a végtelen

Óh mennyit álmodom rólad kék párás hétfők mély-szürke tetején. Gazdátlan szép szívem lehull majd hóval, sóhajtást vadászni így remél. Hajnalt ébresztő virágzó fénysugár zöld-barna szemed ölel mámoros mosolyt ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Te vagy a válasz

Ha velem jössz, kedves, ne félj jámbornak lenni, a jó pásztor úgyis ad a báránynak enni. Ha tiszta vagy, szeretlek, egyre csak szeretlek, és bármilyen kérdésre tégedet felellek.

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Téged akarlak

Téged akarlak magamnak, magam köré fénynek, hangnak! Érintésnek, melegnek, nyugtatólag szememnek! Szívemben az űrt, hogy betöltsd, rossz érzésem mind elsöpörd! Ostoba gőgömet letörjed, lelkem dióhéját feltörjed! Szám a ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Tánc és tánc

Mézédes a gyönyör, vágy-édes a kéj, lehet fényes nappal, akár sötét éj. Kalapál a szíved, csókod csupa báj, eltörött életem most csöppet se fáj. Gyöngéd a bársonya dédelgetésnek, kapkodása liheg mámoros vérnek. ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Tavaszi kék

Alszanak még a vetések, bár az egek tavasz-kékek. Olyan kékek, mint az álom, mint az ingem s a nadrágom. Kékben vagyok, útra keltem, köszöntenek erdők, kertek. Minden rigó dalra fakad, nem kellenek száraz szavak. Nem is ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Tavaszillat

Vágyakat felhő fölé szöktető szerelem szórja illatát. Veszti prózai, szürke szagát a hétköznapok kedve, a lírátlanság már feledve. Reményét önti szép ívű szavakba, meríti mindenét vágy-fényű tavaszba, érted ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Szüret

Októberi vidám ünnep, domboldalon napsugár, szőlőskertben sürgünk-forgunk, kedvem s erőm oly sudár. Ki épkézláb, puttonyt cipel, vagy hajlong a töveknél, kacérságod elárulja, mi az, amit szeretnél. Benne vagyok, hagyd a ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Szólni hallgatással

Tavasz vagy és nyár is, hajad tengerillat, bőrödön muzsikál ifjú, víg fuvallat. Szemed könnyű napfény, ajkad nárcisz-álom, ettől válik színessé minden a világon. Karcsúságod nemes, mint májusban a hajnal, szólni ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Szívtépő

Most jöjjön, ki engem akar, minden mosoly szívig kavar! Igenekkel tele vagyok, messze még, hogy elporladok. Porlasszatok édes kéjjel, vadvirágos szenvedéllyel, szenvedélyes vadvirággal, csók-igenlő lázas vággyal! Tegyünk ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Szív a szívvel

Hideg most az őszi magány, egyébként is fázom, szeretőből nagyon kéne talán huszonhárom. Esetleg csak egyetlenegy, de szerelmes szívű, kinek tavasz minden csókja, barackvirágízű. Kéz a kézben a szép öröm átjárja az ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Szíveden százat

Álmodni tanítasz pipacsos szíveddel, bennem is ébredjenek vérpiros vágyak. Azt, amit szeretnél, neked adom, vedd el! Tűz-kedvű szíveden szívem ölel százat.

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Szívdobogás

Kemény testem a szellemem, derekad, öled meglelem. Szívdobogó vágy, fejedelmi fenség, ölelésünk alatt időtlenség.

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Szerelem vagy forradalom

Szabadságot tépáz a fáradt nyomor, az egész test bénáz, üres a gyomor. Csupán a vágyak duhajkodnak vérig, szélcsendtől egészen viharos szélig. Kellene végre már egy forradalom, suttogás helyett üvölteném dalom, ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Szív

Vagyunk a világon nyitott szívvel, fogadni golyót, mérgező nyilat. Naponta tévedünk naiv hittel, amikor szívhez építünk hidat.

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Szerető kerestetik

Behordom a szénát, vasvilla a párom, télen sosem teszem, csak ilyenkor, nyáron. Szeretőt akarok, ragyogását, fényét, nem kazlat és boglyát, kupacot meg kévét. Legyen karcsú, kedves, piros a ruhája, délelőtt, délután ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Szeretkezünk

Remegő kezeim bársonyodra lelnek, szépséges csókjaim bőrödön hevernek, bejárom tájaid, gyengédség a szabály, gyönyörbe ringatlak, kényeztet e vad vágy. Buja forróságban új értelmet nyernek eleven álmaim, s titkai ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Szerelem születik

Fölösleges kérdés, hogy számomra fény-e, soha senki másra, csakis őrá vágyom. Nem szorítja szívem magány keménysége, jókedvű sors adta színes Hóvirágom. Édes tisztasággal a lelkünk összeér, kéz a kézben talál ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Szerelemre cserélném

Ősz van, ígéri magát a tél is. Mint fán az egyetlen levél, magányos vagyok én is. Az élet időnként túl komoly, az emberi sors bizony hányatott. Ha szólna nekem egy új mosoly, szerelemre cserélném a bánatot.

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Szerelemben az igazság

Intelligens, ami szellem, szabad testben szebb a kellem. Vágyéneklő szép diadal, ölelkezik vén s fiatal. Csókba mélyed az örömünk, megszenteljük édes ölünk. Nincs szebb igénk, szívszabadság, szerelemben az igazság!

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Szerelem a négyzeten

Vad vagyok és féktelen, veled szép a végtelen. Odaadó gyönyöröd nap mint nap az örömöm. Keskeny lóca, széles ágy, mindig erős ez a vágy. Harmat-füves réteken szerelem a négyzeten. Verset írni balgaság, rabod lenni ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Szerelem

Lábaim elé gurított vörös szőnyegként hever odaadásod. Fejünk fölött a fán harkály kopácsol, arrébb patak kígyóz, halkan csobog, az égen kondenzcsík rohan. Szívünk egymásban dobog – s a végtelenbe zuhan.

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Szépséges magány

Odakint az eső, kipp-kopp, kézen fogtunk édes titkot. Megmosdattál, megmostalak, öleltük az őszi tavaszt. Szíveinket ölbe vettük, az éjszakát átszerettük, szétrugdostunk ócska szabályt, együtt töltöttük a magányt.

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Szelíd, mint a szőke lélek

Bújócskázom az erdőben, pedig dologidő vagyon, keresem a legszebb leányt, merthogy kacér velem nagyon. Piros alma a mosolya, karcsúsága álom-darázs, kéjes vággyal szívzuhogtat hosszú combja közt a varázs. Ott kuncog egy ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Ringassál, képzelet

Felidézem gömböly melled, fényes, barna combodat, fáj a magány, ég a kedvem, felejtem más gondomat. Azt álmodom, hozzám simulsz, csókban koccan a fogad, szíved, arcod rózsát pirul, forró öled befogad. Könny a csókod, tűz ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Piros ősz

Napfürdőzik az október, piros ősz a domboldalon, a levelek vér, cinóber, szívritmusban ősi dalok. Szélben lobog lázas kedvünk, vörös bogyók cserjék ágán, test a testtől megrészegül, tűzbe szállunk vágyak vágyán.

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Csak a fecske igaz

Fecske farka villázik, szívem forró, nem fázik. Milyen jó, hogy vagy nekem, gyönyörű szép kedvesem! Ez a tavasz megbolondult, végre úgy, hogy attól koldul. Tűzre gyúltam szemedért, lángom lobog kedvedért. A probléma ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Bús véredért

Holt madár a fűben ideges rút percek felhők készülődnek csend bánata serceg leszakad az ég is itt a táltos tavasz vad szél cserél inget tucatnyi vágy szalad nem kellek istennek szívem vajon rest-e pirosodnak álmok sivatag az ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Bolondulásig

Tűzelhalás előtt állok, éhen halok, agyonvernek. Becézek egy édes álmot, élet s halál egybekelnek. Halál után gyermek leszek, örök gyermek, ki szerelmes. Újjászületésem csakis, de a világ is így teljes. Fatálkából ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Új múzsa

Nézem a csöpp madarat, a fűben bóklász, neki mindig több nap, mint amennyi kolbász. Gondolatom máshol, szerelmetes jellem, ennek szép okából új múzsára leltem. Nem fogja megtudni, a távolság szédült, ő híres, okos, ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Pipacs-fény illatod bőrömön borzong

Pipacs-pazar pompa reggeli réten, édes a vágyunk, nem holmi szemérem lesz itt a győztes, hanem az ölelés. Csókos remegés, méghozzá nem kevés. Tálalva az öröm a kék ég alatt, szívünk piros tűzben, dúl a szép tavasz, ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Pénz beszél...

Felhők gomolygó szelleme az erdő s a folyó fölött, a Duna borzong és hömpölyög a két part között. Odaát zöldülnek, élednek a rügyező füzek, emitt sárga virágok napoznak, varádicsok, szüzek. Mellettem a padon jobbról ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Őszi szenvedély

Cseperészik az eső, most kell nagyon szerető. Csőröm, karmom hatalom, madaramat akarom! Suhogtatom szárnyamat, csókba oltom vágyamat. Repdes a toll szerteszét, szédít a vad szenvedély. Barna őszben lépkedünk, mégis édes ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Öledben csók vagyok

Becéző, tavaszi illatodra vágyom, meztelenség mámorát lükteti vérem, ruhád most nem egyéb, mint simogatásom, bizsereg a bőrünk létünk örömében. Testedben mozdulni idők óta álmom, dobbanásaimat szíved alá kéred; te ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Ölelés

Vágytól forr a vérünk csókok heve éget szédületes kedvem csöpp völgyedbe mélyed ringatom a tested testem tüzes ormán megvallom mindenem szerelmet dalolván énekel e csoda sehol semmi panasz édes ölelésben megolvad a tavasz ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Összeért a hajunk

Azt mondta az a lány - és bennem ez csöndes sírás - hogy számára a dohányzás fontos, mint nekem a versírás. Én az enyémet - ez őszinte, tiszta szándék - abbahagytam volna, ő az övét nem. Így maradt szívemen árnyék. ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Mint a madár

Szeretkezünk a szabadban, félredobjuk a ruhánk, annyi szép van a tavaszban, ránk zuhan a napsugár. Felhők látják a magasból önfeledett örömünk, mint a madár, égbe repül istenadta gyönyörünk.

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Mégis édes

Ördög jár a nagyvilágban, a becstelen beste, mégis édes a szerelem nyírfa-szelíd este. Szellő fuvall, levél mozdul, csillag ragyog némán, kézen fog a szív dallama. Te is gondolj énrám.

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Messze vagy

Mindenféle fronton a mélyponton vagyok, egy remény éltet csak: szív-mosolyod ragyog. Azt viszont fájlalom, hogy nem vagy énvelem, panasz így a dalom, könnyes e szerelem. Jönnének a versek szívemből oly nagyon, de nem ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Napsugár leszek

Holnap égbe szállok, fürdet majd ragyogás, tűzforró szívem lesz, testem örök izzás. Mosolyát szemednek fényemmel simítom, hó-szelíd bőrödet barnára vadítom. Mert az öreg csillag elhagyja helyét, trónjára ültet s ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Nem törvény

Hamvas vagy, mint a napfény szülte nyárvégi szilva kék tükre reggeli köszöntéskor. Tested sok csodás csalitja csábít csókokra s évődése édes, hazugság, s nem törvény az, hogy minden szerelem véges! 1989.

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Nő születik

Istentől eredő sugara a szívnek szívért kiált, délceg, kemény vágyak tűztengerében liliom hull, édes fény olvad és nincs többé hófehér távolság, kézszorító bizalomtól ujjong a szerelem hite. Nő születik csók ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Menüett pipacsokkal

A reggeli napfény átsüt a pipacsok pirosán. Látni vélem, ahogy egy szép lány szeméremkendővel a derekán madárdalt énekel és szélben fürdeti szelídséggel felnevelt mosolygó melleit. Oly kedves ilyenkor az öröm, fekete ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Megkívántalak

Nem ismersz és nem ismerlek. Dédelgetek édes vágyat. Melléd állok, mást nem merek. Bizsergesd az aurámat.

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Megáll az idő

Kívánatos vagy, karjaimba veszlek, lázasan megremeg odaadó tested. A legédesebb vágy óriássá nő, egymásba merülünk, megáll az idő.

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Már az álom is elég

Falevél a förgetegben, árva, mint a kóbor fény, többek duhaj, szilaj vágya kard-diadal, óbor, kéj. Nekem csak a kéj kellene, hiszen édes üzenet, szerelemmel az perzselje hajnalonként szívemet. Vágyaimról mit verseljen ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Ma még ölelhetsz

Reszkető két kezem és odaadó szám felfedező utat tesz bőröd bársonyán. Magamhoz szorítlak, sikíts, kacagj, nevess, ne törődj semmivel, csak szeress, csak szeress! Ma még fény az élet, kedved repül, bomol, holnapra a világ ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Maradjon a május

Leállítom a versírást, más dolgom is van elég, papírjaim tűzbe dobom, ami gyönge, majd elég. Ez persze már brutalitás, szívem meg is hasadna, papír marad, csókom pedig felragasztom hasadra. Az ölelés szintúgy líra, mint ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Március harmincegy

Fűzfán fehérlik a tavalyi gombanyom, rohan sok-sok vízzel vad-hideg patakom. Áprilist mutat már a holnapi naptár, foglalt az én szívem, valaki van már, akire gondolok, aki a kedvesem. Ölembe veszem majd gyengéden, kedvesen.

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Lyukas kétfilléres

Bár lenne a világ szelíd és szerelmes! Szívemért másik szív forrón gerjedelmes. A vágy csak vágy marad, a világ pedig véres. Életem értéke egy lyukas kétfilléres.

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Lyukas az eresz

Már nem lelkesedsz, nem hívsz fel, nem írsz semmit... Nem beszélsz szerelemről, vágyról, jövőről. Mintha nem lennél az a levél, akit én szélként a magasba vittem, pedig azt hittem, közös a szárny, amivel szállunk. Most ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Líra bennem

Líra bennem a vadállat, nem tépem le a ruhádat. Napfény módra szeretek, meleged lesz, leveted. Líra bennem az erőszak, tavaszének, méz, esőszag. Szép szavakkal hódolok, agyad, szoknyád eldobod.

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Lendület

Hiányt érzek, fáj a magány, ez az érzés sosem vagány. Kéz kellene már kezembe, esnék édes szerelembe. Jön egy leány, nocsak, végre, vele szállok fel az égre! Megfogja a szívem, kezem, átölel e szép szerelem!

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Lázas, kék felhő

Átjutottam esőízű zöld szerelmeken és most itt állok meztelen gondolataimmal, körülvéve csodás és csodálkozó mosolyoktól. Részeg imákat rebegve itatom roppantul iszonyú bűnöktől zokogó világ hamis és nyílt könnyeit ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Latolgatás, hit

Gondold át mégis, amit mondasz, noha nézetünk, hitünk vallhatjuk szabadon. A világvég pedig nem jön el soha, csakis annak, aki hisz benne nagyon. A múlt, az beszél, hallgatja a jelen. Lesz-e a jövőben tiszta gondolat? Lesz-e ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Köszönöm az istenarcú reggelt

Már nem tudtok gyönyörködni bennem, kikeleti gyöngyök, csillagjai az égnek. Elszállt az idő, észre kellett vennem, nincsen jövője efféle szép reménynek. Odamegyek hozzá, fogjatok le gyorsan! csicsergi a csitri, fulladozva ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Könnyű, piros ruhádban

Könnyű, piros ruhádban jöjj hozzám, kedves, bukjon ki belőle hetyke, fehér kebled. Libben majd a szoknya, alábújik fejem, s remegve habzsolom mézvirágos öled. Édesen földre hullsz, vágyaid kitárod, csókommal pengetem ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Kiáltsd világgá

Kezemen esőcsepp, csillog, akár a könny, veled vagyok s hallgatom, hogy muzsikál a csönd. Kezedet keresem, tovább hallgatózom, szíved hangja tiszta, abba burkolózom. Suttogni kezdesz, oly édes dallamok, ragyognak felettünk ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Kihűlt múlt

Egérszínű, undok idővel sompolyog az október vége, mozgása tetszik az ördögnek. Görögnek göröngyök a fáradt földnek tengerén, te meg én bár sose találkoztunk volna, holdnak hidegsége fénylik a múlt emlék-egén.

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Két találka

Kevés kellem, alig báj, szívem épphogy szalutál. Lángra gyúlni nem tudok! Nem vagy szép - vagy vak vagyok? Finom kellem, édes báj, szívem azonnal imád. Lángra gyúlva lobogok! Oly szép vagy - vagy álmodom?

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Kéne még egy nagy ölelés

Szerelmekbe haltam bele. Újjá is szült hébe-hóba szerelmeknek édes heve, ha figyeltem szépre, jóra. Na és a szó, na és a tett, el nem csókolt ezer ének kiáltását meg nem hallva elrobogtak a gyors évek. Megtaposott sereg ...

Tovább olvas ...

0.009 mp