Archív bejegyzések: 2018 október
Kasza Béla: Nem én váltom meg a világot
Nem olvasok mostanság, csak meséket, verseket. Nem kívánok egyebet, csak tánc-könnyű perceket. Utolért hát ez is, öreg ördög lettem, génhordó utódok élnek majd helyettem. S hogy mégis, mi marad nekem szép szenvedély? ...
Kasza Béla: Valóság ver
Nincs semmi ihletem, se jó, se szép, se jövő köröttem, bennem, nem vidít fel ösztönöm s hogy naponta van mit ennem. Valóság ver, ölel, vesz körül, ennek csak az ördög örül, vagy még az se tán. Ha mégis, esetleg, netán ...
Kasza Béla: Hajnali flört
Nincs semmi őrület, nincsen semmi káosz, ekképpen örömért hajnaltájban járok. Megadatik ily mód, hogy jó szárnyak nélkül repülök, miközben árvaságom szépül. Szőke pirkadás, mosolya hófehér, hóbortos lettem tán ...
Kasza Béla: Könnyek, mosolyok sorsa
Vágyban, vérben valóságom, fizikám, kémiám, fenyeget ma élet, halál, fogait feni rám. Mezítláb és hajadonfőtt álmodik a lelkem, könnyeimet, mosolyomat a holnapba rejtem. Rám zúdul a kék szabadság, jobb leszek, mint ...
Kasza Béla: Szél hátán az ősz
Félek az úttól, az úttalanságtól, fázom, fáradok, fullaszt ezer börtön. Merítenék erőt bármilyen imából, de messze már, elvitte ahány csak volt ördög. Zsongnak a lombok a lobogó fákon, szél hátán az ősz, létem ...
Kasza Béla: Újra szép ösztönnel
Nyughatatlanságom tarzani indákon. Tombol mélyzöld istentagadásom. Istenhitem szintén elemében tanyáz, e háború megszépít, de üldözötté aláz. Jönnek tavaszok, kalászok, némaságok, bátorságok, magányon túli lázas ...
