Archív bejegyzések: 2018 szeptember
Kasza Béla: Isten kétnapos árvasága
Néha eső vagyok, álmaim öntözöm. Életem nem teljes, félboldog az öröm. Összedől minden ház - hiányoznak téglák - romok fölött csak a döbbent csöndek némák. Szerelem nélkül színtelen a világ, porból füstöl elém ...
Kasza Béla: Szobor Koppánynak
Megbecsülés minden kifolyt magyar vérnek, identitásnak, bátor, szép hűségnek! Tisztelet az összes ősi hagyománynak! Emeljetek szobrot végre már Koppánynak! De lám csak, nyitott kapukat döngetek, volt már erre igény és ...
Kasza Béla: Találkozás bárhol...
Isten napsugárban van, fűben, fában, lélekben, hegedűben, orgonában; porban, sárban, felhőben, gyerekben, férfiban és nőben. A földnek mélyén s a nagy egekben. Szóban, csókban, lélegzetben. Megérzi szívünk, felfogja ...
Kasza Béla: Ezer vers
EZER VERS Fiókomban sok-sok írás, bennük mosoly, sóhaj, sírás. Szívem ősze, víg tavasza, nyarak tüze, telek hava. Topogás meg tánclendület, lágy ölelés, csók, feszület, megújulás, por, enyészet, versbe mártom az ...
Kasza Béla: Addig hazudok magamnak
Azért "jó", hogy egyedül vagyok, mert nem hagyok hiányt, ha meghalok. Nem fog sírni senki, nem hullatnak könnyet, ha esetleg mégis, talán egy-két csöppet. Addig hazudok örömről a tájban, harmóniáról szavak világában. Jó ...
Kasza Béla: Fejedelem lettem
Bizony a kenyér néha-néha, de a lélek sose lódít. Én bármikor meghallom, ha a csönd megszólít. Ragadozó senkik szidják szívem, fejem. Csillagok szavaztak. Így lettem fejedelem.
