Archív bejegyzések: 2019 július
Kasza Béla: Csillagok kedvese
Valóságnál jobb az álom, ezt álmodtam most a nyáron. Más a kotta, mint az ének, erre is tanít az élet. Vágytól ékes, nyughatatlan, tüzes a szív, forró katlan. Küzdés kísér, édes, kemény, csókkal biztat részeg ...
Kasza Béla: Kócos álmok tavasza
Kócos álmok tavaszával zöldül erdő, széles határ, emlék-múltból lép a mába madárdal és rügyfakadás. Eddig vártak. Nem egyébre, hogy télnek helyét átvegyék, s mert sok águk széllel-bélelt, lobognak mind a jegenyék. ...
Kasza Béla: Csók a Duna-parti lépcsőn
Feltámadott a szél, a felhők is zordak, a hullámok hátán, taraján a part felé úszik, félénk, nem ordas, mintha menekülne, egy sikló a víz hátán repülve. Az ám, éppen felém kígyózik, ki lábat áztat a Dunában s ...
Kasza Béla: És a versek útra kelnek
Fecskecsókban, verébkínban, szavaimban nincsen szégyen. Gondolat-faágon ringva csöndet kínál versem, vérem. Van, ki mondja: bolha köhög. El is megyek, visszajövök, tovább szavalom a csöndet, mosolyom és karcsú könnyem. ...
Kasza Béla: Őszi szelídségek
Vágyom már az őszt, a levegő hűs enyhét, túrázó ösvények gyalogos szerelmét. Midőn a természet önnön hangulatát álmodozó, vérző színekkel hatja át. Bámulni harmincegy októberi esten azt, ahogy a fények az alkonyba ...
Kasza Béla: A széles csönd alatt
Hidegebbek mostanság az alkonyok és esték. A csillagok egy részét a többiek leverték. Az enyém megmaradt, mert ártatlan álom. Vén baglyok bámulják szótlan nyírfaágon. Csöndjét teríti szét a fáradt éjszaka, felhőket ...
