Archív bejegyzések: 2020 május
Kasza Béla: Az egyetlen álom, amit közösen álmodunk
Madarak torkából ébred fel a hajnal, madárdal-bölcsőben nyújtózik a kedve, poszáták, pintyek, rigófélék ily dallal keltenek s ébredek én is reménykedve. Fák ölébe bújok, vérzöld levelekbe, később a szép szélnek ...
Kasza Béla: Annyira pipacsos
Bámulatosan piros ez a ma reggeli szép világ, rózsásra festi sápadtak arcát, pipacsos derekán úgy libben a lányos szél, az ártatlan, a könnyed, hogy vén szemembe csillagok, gyönge könnyek szöknek.
Kasza Béla: A Balatonnál madár a lelkem
Csoda ez a vidék, gyengéd álom, ezen a tájon én szívvel égek. Bármerre is nézek, nincsen távol, közelre jönnek a messzeségek. Ezért az ünnep mindenkor ünnep, szélkedvű lelkem örökké madár. Néha csókolnak, időnként ...
Kasza Béla: Tarisznyázás
Féreg van bennem, a szerelemtelenség, szomorú, szürke életforma. Egyre messzebb és messzebb az ég, posványízű, dallamtalan, goromba, gyalázatos, lélekölő és ronda. Elfogytak a remények.
