Bejegyzések a "Idő" cimke szerint
Kasza Béla: Napi harminc óra
Hosszú, halott évek alatt néhány tolvaj élvezet, nem egyéb volt a derékhad, mint a szárnyas képzelet. Elképzeltem a világot, benne önnönmagamat, legyek én is istenáldott, azonnal vagy hamarabb. Kihagytam így száz szerelmet, ...
Ahol tapsolni fognak a nyírfák 12. fejezet: SZÜRKÉSKÉK RAGYOGÁS
Vasárnap már hajnalban felébredtem, és a Szidivel való randin gondolkodtam. De nem sokat, mert úgy éreztem, minden olyan spontán jött eddig, nem lesz baj ezután se. Utána átszaladtam az eddigi gimnazista létemen, és ...
Ahol tapsolni fognak a nyírfák 10. fejezet: SZIDÓNIA KISASSZONY
Szombat reggel sokáig nyújtózkodtam az ágyban és magamról gondolkodtam. Mennyi minden van már mögöttem, milyen sokat éltem már, és még csak tizenöt éves vagyok. Vagyis csak leszek áprilisban. Szerettem kisgyerek lenni, ...
Kasza Béla: Az elveszett idő visszatér
Képzeletem szárnyal, ha e ténybe belegondolok, találkoznak a végtelenben a párhuzamosok. Szeretnék ott lenni, szeretném ezt látni, s a figyelem mellett halkan dudorászni. Magammal vinnélek, hogy csókunk is lássa, hajadban ...
Kasza Béla: Kör közepén
Örök lompos az idő, végtelen nagy állat, nem koptatja szívemet, csupán rongy-ruhámat...
