Bejegyzések a "Remény" cimke szerint
Kasza Béla: Én-úton jár a tavaszi szél is
Jó dolog a magány, szabadságot jelent, benne véges vágy és vágyódó végtelen. Lehetek, ki vagyok, nincsen semmi kényszer, gyógyítgatom magam az örök reménnyel. Nem kell rejtegetnem, tökéletlen vagyok, igaz, hogy kevésbé, ...
Kasza Béla: Hullócsillag
Képzeletbe menekülök, a valóság félelmetes, ordas, ocsmány, sötét jószág így, ahogy most dívik, álmodom hát nyarat. Ettől várok erőt és szabad szárnyakat. Nincs már hideg szívben, elmében és vérben, szándékban, ...
Kasza Béla: Az egyetlen álom, amit közösen álmodunk
Madarak torkából ébred fel a hajnal, madárdal-bölcsőben nyújtózik a kedve, poszáták, pintyek, rigófélék ily dallal keltenek s ébredek én is reménykedve. Fák ölébe bújok, vérzöld levelekbe, később a szép szélnek ...
Kasza Béla: Átfagyok és átmelegszem
Csak az fog meg, ami akar. Eggyé válok vele hamar. Örök-várandós a lelkem, átfagyok vagy átmelegszem...
